Tekerési technikák

1.      Egy szál körbetekerése

Ékszerünket nem csak gyöngyökkel, díszítőkövekkel, hanem egyéb módon, a drót díszítésével is szebbé tehetjük. Ennek legegyszerűbb módja, ha az ékszerünk alapját képező drótot körbetekerjük 0,4 mm-es lágy dróttal. Érdemes egy vastagabb drótot – általában 1 mm-es lágy drót - körbetekerni, amelyen jól látható a tekerés.

A tekerést magunktól elfelé végezzük, balról jobbra haladva rövid ráhagyást hagyva a bal oldalon, amelyet fogva, szorosabban tudjuk feltekerni a drótot. Nyílván, ha valakinek fordítva esik jobban a kezére, fordítva is, azaz jobbról balra is haladhat. A tekerés fő szabálya, hogy a tekercsek minél szorosabban egymás mellé kerüljenek. Ha nem sikerül pontosan egymás mellé tekernünk a drótot, néhány kör után a körmünkkel feltolhatjuk az új tekercseket a régiekre. Amire nagyon figyelni kell, hogy a 0,4-es drót ne törjön meg, mert a gubancolódás, majd kiegyengetés következtében előbb-utóbb elszakad a drótunk, és tekerés esetében nem is folytatható egy újabb szállal, legalábbis esztétikusan nem. A megtörést úgy a legkönnyebb kiküszöbölni, ha nem vágjuk le a szükséges 0,4 mm-es drótdarabot, hanem a nagyobb kiszerelésben megvásárolt tekercset lógatva tekerjük fel a szükséges mennyiséget. Így a drót saját súlyánál fogva gondoskodik róla, hogy a tekerés során végig kihúzva, egyenes maradjon, és ne törjön meg.

Az alapanyagok beszerzésénél mindenképpen figyeljünk arra, hogy a tekerés egy nagyon drótigényes technika. Ez azt jelenti, hogy 10 cm hosszúságú 1 mm-es lágy drót körbetekeréséhez, kb. 1,3 m hosszúságú 0,4 mm-es lágy drótra lesz szükségünk.

A tekerés egy nagyon egyszerű technika, és sokkal szebbé teheti a drótékszerünket. Ezért én nagyon gyakran élek vele, akár fülbevalók, medálok vagy karkötők esetében is.

2.      Két szál összefűzése tekeréssel

Két szál összefűzésére főként gyűrűknél lehet szükségünk, de tetszés szerint bármilyen ékszer díszítőeleme lehet. A gyűrűk esetében alapvető szerepe a drótgyűrűk összefogása, és emellett díszítése.

Általában 1 mm-es lágy drót darabokat szoktunk 0,4 mm-es lágy dróttal összefűzni. Fogjuk egymás mellé a két 1 mm-es drótból levágott egyforma darabokat, majd magunktól elfelé, balról jobbra haladva, kis ráhagyást hagyva a bal oldalon – amelyet fogva szorosabban tudjuk elkezdeni a tekerést – tekerjük be a 0,4 mm-es lágy dróttal először a felső szálat, majd az alsót. Ezután tekerjük körbe együtt a kettőt. Majd ismét a felsőt egyszer és az alsót egyszer, majd egyszerre mindkettőt. Ezt a folyamatot addig kell ismételnünk, amíg el nem értük a kívánt hosszúságú összetekert darabot.

Figyeljünk arra, hogy a tekercsek szorosan egymás mellé kerüljenek. Ha azonban rés marad a tekercsek között, körmünkkel összetolhatjuk azokat. Amire nagyon figyelni kell, hogy a 0,4-es drót ne törjön meg, mert a gubancolódás, majd kiegyengetés következtében előbb-utóbb elszakad a drótunk, és tekerés esetében nem is folytatható egy újabb szállal, legalábbis esztétikusan nem. A megtörést úgy a legkönnyebb kiküszöbölni, ha nem vágjuk le a szükséges 0,4 mm-es drótdarabot, hanem a nagyobb kiszerelésben megvásárolt tekercset lógatva tekerjük fel a szükséges mennyiséget. Így a drót saját súlyánál fogva gondoskodik róla, hogy a tekerés során végig kihúzva, egyenes maradjon, és ne törjön meg.

Ez a fajta tekerés is igen nagy mennyiségű 0,4 mm-es lágy drótot igényel.

3.      Három, illetve több szál összefűzése tekeréssel

Három szál összefűzésére – szélességéből adódóan - általában karperecek elkészítéséhez van szükségünk. Ízlés szerint persze alkalmazhatjuk egyéb ékszer estében is.

Általában 1 mm-es lágy drót darabokat szoktunk 0,4 mm-es lágy dróttal összefűzni. Fogjuk egymás mellé a három darab 1 mm-es drótból levágott egyforma darabokat, majd magunktól elfelé, balról jobbra haladva, kis ráhagyást hagyva a bal oldalon – amelyet fogva szorosabban tudjuk elkezdeni a tekerést – tekerjük be a 0,4 mm-es lágy dróttal először kétszer a felső két szálat, majd kétszer az alsó kettőt. Majd ismét a felső két szálat kétszer, és aztán az alsókat kétszer. Ezt a folyamatot addig kell ismételnünk, amíg el nem értük a kívánt hosszúságú összetekert darabot.

Figyeljünk arra, hogy a tekercsek szorosan egymás mellé kerüljenek. Ha azonban rés marad a tekercsek között, körmünkkel összetolhatjuk azokat. Amire nagyon figyelni kell, hogy a 0,4-es drót ne törjön meg, mert a gubancolódás, majd kiegyengetés következtében előbb-utóbb elszakad a drótunk, és tekerés esetében nem is folytatható egy újabb szállal, legalábbis esztétikusan nem. A megtörést úgy a legkönnyebb kiküszöbölni, ha nem vágjuk le a szükséges 0,4 mm-es drótdarabot, hanem a nagyobb kiszerelésben megvásárolt tekercset lógatva tekerjük fel a szükséges mennyiséget. Így a drót saját súlyánál fogva gondoskodik róla, hogy a tekerés során végig kihúzva, egyenes maradjon, és ne törjön meg.

Ez a típusú tekerés picivel nagyobb koncentrációt igényel. Ezért figyeljünk oda, hogy a fülbevaló színén mindig csak két-két tekercs legyen. Ha ennél több, vagy kevesebb van valahol, visszatekerve ki tudjuk javítani a hibát, ám ezzel megtördeljük a 0,4 mm-es drótot, amely könnyen annak eltöréséhez vezethet.

Ez a fajta tekerés is igen nagy mennyiségű 0,4 mm-es lágy drótot igényel.

Háromnál több szálat is összefűzhetünk, ugyanazzal a technikával, ahogyan három szálat fűzünk össze. A különbség csupán annyi, hogy itt több szál van, így kettő helyett három – illetve négynél több szál összefűzése esetén több - szinten lesznek tekercsek, és a tekést felülről lefelé, majd lentről felfelé végezzük a lenti ábra szerint.

4.    Tekerési minták

Az alábbi ábrák a különböző tekerési módok során létrejött mintákat ábrázolják. A fekete szín jelöli azt a mintát, amelyet a tekerés végén, az ékszerünk színén kell látnunk.

Alapelemek III. - Füli akasztó, bedugó, kapocs, láncalkotás

4.      Füli bedugó

A füli bedugót 1 mm-es lágy drótból szoktam elkészíteni.

Laposfogónk szárainak oldalával törjük vissza merőlegesen a drót végét kb. 10-13 mm hosszú véget hagyva. Ezután a hegyével törjük le a derékszöget, elkezdve ezzel a nyitott közepű csiga belsejét. Illesszük a kúposfogó hegyét a meghagyott véghez párhuzamosan, a megkezdett csiga közepébe. A kúposfogó, majd a laposfogó segítségével hajlítsunk nyitott közepű csigát. A kívánt méretű csiga elérése után, némi ráhagyással vágjuk le a fölösleges drótot. A maradék drótvégből ellenkező irányban hajlítsunk karikát a csigára, amely a felakasztást fogja szolgálni.

Használat előtt mindenképpen reszeljük le a füli bedugó végét megelőzve, hogy felsértse fülünket. A füli bedugó végére készen kapható gumi vagy fém véget tehetünk.

5.      Füli akasztó

A füli akasztót 0,8 mm vastagságú félkemény drótból szoktam meghajlítani.

Hajlítsunk karikát a drót végére, de ne hagyjuk abba a karika lezárásánál, hanem folytassuk még egy picit. A karikától kb. 1-1,5 cm-re ellenkező irányból fogjunk ismét rá kúposfogónkkal a drótra, de mostmár ne a hegyével, hanem a tövével. A kúposfogó szára mentén kezünkkel hajlítsuk vissza a drótot szinte a karika fölé, ujjunkkal ívet húzva az akasztó részbe. Végül, vágjuk le a fölöslegese drótot.

Én általában dupla karikával kezdődő füli akasztót szoktam hajlítani, mert ezen kevésbé forog meg a felakasztott fülbevaló. Ez ugyanúgy készül, mint a szimpla karikával kezdődő füli akasztó, azzal a különbséggel, hogy az elején két karikát hajlítok a drót végére, amelyek szorosan egymás mellett helyezkednek el, mint egy rugón.

Használat előtt mindenképpen reszeljük le a füli bedugó végét megelőzve, hogy felsértse fülünket.

6.      Kapocs

A kapcsokat is 0,8 mm-es félkemény drótból szoktam elkészíteni.

Elkészítésének kezdete tökéletesen megegyezik a füli akasztóéval a visszahajlítás pillanatáig. Itt is szükséges a drót visszahajlítása, de elég a karika vonaláig, és nem kell ívet húznunk a drótba. Visszahajlítást követően, némi ráhagyással vágjuk le a fölösleges drótot. A maradék drótvégből ellenkező irányban hajlítsunk karikát, és a hajlítást folytassuk még egy picit.

Ezzel elkészült a kapocs egyik fele. A kapocs másik felét egy karika alkotja, amelyet a kapocs rövidebb szárán áthúzva tudunk rögzíteni. Fontos tehát, hogy a karika nagyobb legyen, mint a kapocs rövidebbik szárán kialakított karika.

7.      Láncalkotó elemek

Karláncot, nyakláncot apró, egyforma elemek összekapcsolásával készíthetünk. Ennek legegyszerűbb módja, ha az előre legyártott több tucat karikát egymásba akasztjuk. A karikák közé felfűzhetünk laza csigákat is, illetve egyéb apró díszítő formákat, amelyek kialakítása fantáziánkra van bízva. Törekedjünk a lehető legkisebb darabok meghajlítására, hiszen ezekből akasztható csak össze esztétikus lánc.

Alapelemek II. - Csigák

3.      Csigák

A csigák különleges díszítőelemei lehetnek az általunk készített ékszereknek, de emellett az ékszerdarabok összekapcsolását is szolgálhatják. Elkészítéséhez 1 mm-es lágy drót szükséges.

Nyitott közepű csiga

Hajlítsunk karikát a drót végére, de a hajlítást a karika záródásánál ne hagyjuk abba. Hajlítsuk tovább, egészen addig, amíg a kúposfogóval fogást találunk a dróton. Ezt követően a laposfogónkkal tudjuk tovább hajlítani egészen addig, amíg el nem érjük a kívánt méretű csigát. Törekedjünk arra, hogy a hajlítás minél szorosabban történjen, hogy a csiga közepét leszámítva, ne maradjanak hézagok a karikák között. Amikor elértük a kívánt méretű csigát, némi ráhagyással vágjuk le a fölösleges drótot. A maradék drótvégből ellenkező irányban hajlítsunk karikát a csigára, amely a felakasztást fogja szolgálni.

Zárt közepű csiga

Lapítsuk ki a drót végét a laposfogónk segítségével. Próbáljuk ezt minél rövidebb szakaszon véghezvinni, mert így kaphatunk csak esztétikus, egészen apró közepű csigát. A kilapított szakaszt hajlítsuk vissza a drótra, hogy minél inkább rásimuljon. A teljes összezárást, a laposfogónk erőteljes szorításával érhetjük el. Az összezárt részt hajlítsuk ismét vissza, megegyező irányba addig, hogy az ismét rásimuljon a drótra. Amikor már találunk fogást a csigán, a laposfogónk segítségével tekerjük tovább a drótot a csiga körül, egészen addig, amíg el nem értük a kívánt méretet. Törekedjünk arra, hogy a hajlítás minél szorosabban történjen, hogy ne maradjanak hézagok a karikák között. Amikor elértük a kívánt méretű csigát, némi ráhagyással vágjuk le a fölösleges drótot. A maradék drótvégből ellenkező irányban hajlítsunk karikát a csigára, amely a felakasztást fogja szolgálni.

Laza csiga

A laza csiga abban tér el a nyitott közepű csigától, hogy a drót feltekerése nem szorosan, hanem lazán történik. Hajlítsunk tehát karikát a drót végén, de a hajlítást a karika záródásánál ne hagyjuk abba. Hajlítsuk tovább, figyelve arra, hogy a drót ne szorosan a csigára, hanem lazán, köré tekeredjen fel. A legszebb ívek elérése érdekében a hajlítási ponttal szemben fogjunk rá a kúposfogóval a külső drótra. Amikor elértük a kívánt méretű csigát, némi ráhagyással vágjuk le a fölösleges drótot. A maradék drótvégből ellenkező irányban hajlítsunk karikát a csigára, amely a felakasztást fogja szolgálni.

Szembe csiga
Szembe csiga meghajlításához mindenképpen le kell vágnunk egy kisebb darab drótot, hiszen mindkét végéről egyszerre kell a hajlítást elvégezni. Az elkészítés módja megegyezik a laza csigáéval, azzal a különbséggel, hogy itt fokozatosan, a két végen egymást követve kell végrehajtani a műveletet. Egy picit kell hajlítani az egyik végén, ugyanannyit a másik végén, míg a két, egymással szemben elhelyezkedő laza csiga egészen egymás mellé kerül.

Alapelemek I. - Szerelőkarika, szerelőpálca

Aki szeretné elsajátítani a drótékszer-készítés alapjait, az alább felsorolt alapelemek meghajlításával, begyakorlásával érdemes kezdenie. Ezen mozdulatok végrehajtásával ugyanis megtanulhatja a fogók helyes használatát, és közben olyan alapmotívumokat tanulhat meg, amelyeket a későbbiekben egymással kombinálva a legkülönfélébb díszítésű ékszerek tervezhetőek meg, készíthetőek el.

Néhány jó tanács az elején J:

Az első néhány meghajlítást előre levágott drótdarabokból ajánlom, hiszen ez könnyebbé teszi a műveleteket. Később, amikor már kellőképpen begyakoroltuk a hajlításokat, nem szükséges előre levágni a darabokat, így kevesebb hulladékot termelünk.
Amennyiben több, egyforma elemet kívánunk meghajlítani, célszerű legelső lépésként több, egyforma hosszúságú drótdarabot levágni. Esetleg eggyel többet is levághatunk, arra az esetre, ha az egyik elem nem sikerül szépre.

1.      Szerelőkarika

A szerelőkarikák a különböző ékszerdarabok összekötését szolgálják. Elkészítését 0,8 mm-es félkemény drótból ajánlom.

Fogjuk be a kúposfogó száraival a drót végét, majd nagyujjunkkal ellent tartva magunktól elfelé kezdjük meghajítani a drót végét. Az esztétikus szerelőkarikák meghajlítása érdekében próbáljuk meg a drótnak lehetőleg a legvégét megfogni, és így meghajlítani a karikát. Értelemszerűen minél inkább haladunk a kúposfogó szárainak hegye felé, annál kisebb átmérőjű karikák hajlíthatóak rajta. Amennyiben csuklónk nem hajlik tovább, nyugodtan fogjunk újból rá a drótra, ekkor már nem szükséges a legvégén, a cél az, hogy egy újabb mozdulattal végleg be tudjuk zárni a szerelőkarikát. Az utolsó lépés, a fölösleges drótdarab eltávolítása. Oldalcsípőfogónk segítségével vágjuk el a drótot úgy, hogy a karika zárt maradjon.

A szerelőkarikát felfűzéskor érdemes oldalirányban szétnyitni, mert ha elhajlítjuk a karika alakját, akkor már nem tudjuk esztétikusan visszazárni.

2.      Szerelőpálcák

A szerelőpálca a gyöngyök, golyók felakasztását szolgálja a meghajlított ékszervázra. Elkészítéséhez 0,8 mm vastagságú félkemény drót szükséges.

Alapvetően kétféle szerelőpálcát lehet hajlítani, az egyik végén karika, a másik végén lapos lezáró található. Az esztétikai különbség mellett, a karikában végződő szerelőpálcához akár egy következő is felfűzhető. Másfajta végű szerelőpálcákat is lehet alkalmazni (lapított korongban, golyóban végződő szerelőpálca), ám ezeket inkább készen vásárolva tudjuk beszerezni.

A karikában végződő szerelőpálca elkészítéséhez, az egyes pontnál leírtak alapján, készítsünk karikát a drót végén, de ne vágjuk le a maradék drótot. A karika záródásánál, törjük vissza a drótot, ezt legegyszerűbben a kúposfogó hegyével tehetjük meg. A visszatörés célja, hogy a karika egyenesen álljon a drót végén. A szerelőpálca elkészítésének utolsó lépéseként vágjuk kívánt hosszúságúra a szerelőpálca szárát.

A lapos lezárásban végződő szerelőpálca elkészítéséhez, lapítsuk ki a drót végét a laposfogónk segítségével. Próbáljuk ezt minél rövidebb szakaszon véghezvinni, mert így kaphatunk csak esztétikus, alig észrevehető lezárást. A kilapított szakaszt hajlítsuk vissza a drótra, hogy minél inkább rásimuljon. A teljes összezárást, a laposfogónk erőteljes szorításával érhetjük el. Az összezárt részt hajlítsuk ismét vissza, megegyező irányba addig, amíg az összezárt rész merőleges nem lesz a drótra. A szerelőpálca elkészítésének utolsó lépéseként vágjuk kívánt hosszúságúra a szerelőpálca szárát.

Felfűzéskor húzzuk rá a díszítőelemet a szerelőpálcánkra, majd attól néhány mm-re hajlítsunk karikát a szerelőpálcára. A karikát törjük vissza, majd a visszahajlított véggel a gyöngy fölött néhányszor áttekerve, egészen szorosan rögzíthetjük a gyöngyöt. Végül vágjuk le a felesleges drótot. Az így elkészített akasztós gyöngyöt már gond nélkül felfűzhetjük az ékszervázra. Ha esetleg olyan részre szeretnénk felfűzni, amely már le van zárva, a felakasztást a drót visszahajlításakor kell megejteni.



Alapanyagok

1.      Drótok

Az ékszerek alapját a különböző vastagságú, lágyságú és színű drótok képezik.

Színüket tekintve megkülönböztetjük a sárgaréz, vörösréz és az ezüstözött drótot. Ezek elsősorban színben különböznek, de az anyaguk sajátosságai miatt egyéb tulajdonságaikat tekintve is megkülönböztethetőek. Például fontos szempont a fémérzékenység, amely kiváltó oka az esetek túlnyomó részében a króm, a nikkel és a kobalt. A sárgaréz, a réz és a cink egy olyan ötvözete, amely néhány esetben minimális nikkelt is tartalmazhat. Ezt legkönnyebben úgy tudjuk kideríteni, ha néhány óráig felpróbálunk egy belőle készült fülbevalót. Ha elszínezi bőrünket, irritációt okoz, esetleg kisebb gyulladás jelentkezik bőrünkön, biztosak lehetünk benne, hogy nikkeltartalmú ötvözetről van szó. A vörösréz kisebb arányban tartalmaz cinket, ebből adódik a színeltérés. A kisebb arányú cink hatására a vörösréz könnyebben alakítható, lágyabb ötvözet, mint a sárgaréz. A vörösréz nem tartalmaz nikkelt.

Az ezüstözéssel kiküszöbölhető a fémallergia, és szebb ékszereket készíthetünk. Ezüstözött drótot készen is vásárolhatunk, de nagyobb mennyiségű drótszükséglet esetén magunk is beezüstöztethetjük a drótunkat. Ilyen esetben figyeljünk arra, hogy a felkeresett galván üzemben milyen technológiával ezüstöznek, ipari vagy ékszerezüsttel vonják be drótjainkat. (Az ezüstözéssel kapcsolatban később még több információt fogok megosztani, de jelenleg több galván üzem és technológia is próba alatt van.) A galvanizáló üzemekben az ezüstözés mellett más lehetőségek is vannak, aranyozott, esetleg antikolt drótot is készíttethetünk.

Rézdrót beszerzésére a Bronzkert és a Metalloglobust szoktam választani. Itt kisebb-nagyobb mennyiségek is beszerezhetőek, elfogadható áron. Amennyiben készen szeretnénk ezüstözött dróthoz jutni, a Gyöngyudvart javaslom.

Mivel az ezüstözés igen sokba kerül, új ékszerek kipróbálására célszerű olcsóbb, rézdrótot „pocsékolni”, és csak amikor már jól megy, akkor készíteni el a végső darabot ezüstözött drótból.

A különböző alapelemek meghajlításához, műveletek elvégzéséhez, különböző átmérőjű és lágyságú drót szükséges.

Értelemszerűen a lágy drót inkább, míg a kemény drót kevésbé rugalmas. Ezért legtöbbször lágy drótra lesz szükségünk, némely esetekben félkeményre is.

Vastagságukat tekintve igen sokféle drótról beszélhetünk. Az általam használt legvékonyabb drót 0,4 mm vastagságú lágy drót. Ezt tekeréshez, hálózáshoz, illetve a díszítőgolyók rögzítéséhez használom. A 0,6 mm-es lágy drótra ritkán, például az ún. Herringbone technikához van szükségünk. Szerelőpálcák, füli bedugók és akasztók, illetve a különböző kapcsok meghajlítására 0,8 mm-es félkemény drót szükséges. Gyűrű, illetve különböző formák, csigák elkészítéséhez már vastagabb, 1 mm-es lágy drótot kell igénybe vennünk. Ritka esetekben 1,2 illetve 1,5 mm-es lágy drótokra is szükségünk lehet, főleg olyan ékszerek elkészítéséhez, amelyek alapvonalát fontos, hogy erős drót képezze (pl. karperec). A különböző vastagságú drótok kiválasztásánál ugyanakkor mindenképpen tartsuk szem előtt, hogy a felfűzendő golyókon, ásványokon, gyöngyökön mekkora lyuk van.

2.      Gyöngyök, ásványok, díszítő elemek

Számos boltban találunk gyöngyöket, ásványokat, csigákat, műanyag illetve fém alapanyagú díszítőelemeket, köveket. Ízléstől függően választhatjuk ki őket ékszerünk díszítéséhez.

A nekem bevált beszerzési helyek a Gyöngyudvar, amelynek webáruháza is van, és a Gyöngyház. Érdemes odafigyelni az árakra, hiszen a sok apró 30 Ft-os tétel könnyedén több tízezerre nőhet, én mondom. J Az Interneten keresgélve további boltokra, webáruházakra bukkanhatunk.

3.      Mésztartalmú díszítőelemek

Az ékszereink díszítését szolgáló golyók, gyöngyök kiválasztásánál, figyelembe kell vennünk azok mésztartalmát is, amely a kész ékszerek ezüstözését, majd azok tisztítását akadályozhatja.

Drótok helyett, az elkészített ékszereket is beezüstöztethetjük. Ennek előnye, hogy nem látszanak a meghajlításból maradt karcolások, ugyanakkor ez csak több darab egy alkalommal történő ezüstöztetése esetén gazdaságos. Nem beszélve arról, hogy az ezüstözés során a mésztartalmú ásványok szintén megsérülhetnek. (A későbbiekben ezt a részt is bővíteni fogom.)

Az ezüstözött ékszerek idővel oxidálódhatnak, a keletkezett oxidréteget ezüsttisztító folyadékkal távolíthatjuk el. Ilyenkor azonban figyeljünk arra, hogy a savtartalmú folyadékok a mésztartalmú ásványainkat, csigáinkat megmarva, tönkretehetik az ékszereinket.

Eszközök

1.      Fogók

Laposfogó

A laposfogó kiválasztásánál legfőbb szempont, hogy lapos szárai jól záródjanak, egymásra minél inkább illeszkedjenek, összezáráskor ne maradjon közöttük rés, hiszen így lehet csak megfelelő szorításba venni vele az ékszerdarabokat.

Méreteit tekintve törekedjünk minél kisebb eszköz beszerzésére, hiszen egy hagyományos, ehhez a tevékenységhez nagynak számító laposfogóval nem tudunk olyan könnyedén hozzáférni az apró részekhez. Az én laposfogóm teljes hossza 12,5 cm, melyből a szárak 2,5 cm-t tesznek ki.

A Harry 2003 Kft-nél remek laposfogók találhatóak, én is ott vettem az enyémet. Ára kb. 3000 Ft.

Kúposfogó

A drótékszer-készítésre leginkább alkalmas kúposfogó szárai szintén nem hagynak összezáráskor magunk közt rést, egymásra illeszkednek. Szárainak hegye legyen minél kisebb kerületű, a minél kisebb karikák meghajlítása érdekében. Fontos, hogy mindkét szár kúp alakú legyen, ne legyenek rajtuk laposabb, oválisabb részek.

Az én kúposfogóm teljes hossza 12,5 cm, melyből a szárak 2,5 cm-t tesznek ki. A kúpos szár töve 6 mm, hegye pedig 1 mm átmérőjű.

A Harry 2003 Kft-nél kúposfogóból is megfelelőt találunk. Ára szintén kb. 3000 Ft.

Oldalcsípőfogó

Az oldalcsípőfogóból a legnehezebb megfelelőt találni. Legfőbb kritérium, hogy a hegye is vágjon, lehetőleg a 0,4 mm-es drótot is könnyedén elvágja. Ez azért fontos, hogy a felesleges drótdarabokat egészen közel, szinte az ékszer belsejében el tudjuk vágni, megakadályozva ezzel, hogy a kiálló darabok beleakadjanak ruhánkba, megsértsék bőrünket. Persze nem csak a hegyével kell tudnunk könnyedén vágni, hanem a többi részével is. Így itt is fontos, hogy összezáráskor ne maradjon rés, és az ollók ne csússzanak el egymáson, hanem tökéletesen záródjanak.

Az én oldalcsípőfogóm teljes hossza szintén 12,5 cm, melyből az ollók 1,5 cm-esek.

Én a Jonnesway márkájú oldalcsípőfogókat ajánlom, mivel tapasztalataim szerint ezek a leginkább strapabíró, legjobb minőségű csípőfogók. 3000 Ft körüli áron ezt is megtaláljuk a forgalmazóknál.

Fogók vásárlásakor, kiválasztásakor mindenképp vigyünk magunkkal egy-egy darab vékonyabb illetve vastagabb drótot, hogy kipróbálhassuk rajta a fogókat. Általában nem veszik zokon az eladók. Legfontosabb a csípőfogó kipróbálása.

2.      Kalapács

Egyes alapelemek (például csigák) megkeményítéséhez ki kell kalapálnunk azokat. Így sokkal ellenállóbbak lesznek, nehezebben veszítik el formájukat. Fontos, hogy a meghajlított elemeket ne közvetlenül, hanem két erre a célra alkalmas fém közé téve kalapáljuk. Lehet kapni külön erre a célra gyártott vasdarabokat is, amelyek felszíne tökéletesen simára van csiszolva. Olcsóbb, és ugyanúgy hatékony megoldás, ha két használaton kívüli, széles pengéjű kés közé tesszük a kalapálni kívánt darabot.

Kalapács vásárlásakor elegendő egy közepes méretű, barkácsolásra alkalmas kalapács, amelyet bármelyik barkácsáruházban megtalálunk néhány száz forintért.

3.      Reszelő

A füli akasztók illetve bedugók vége elvágás után éles marad, így reszelés nélkül felsértené fülünket. Ezért használat előtt mindenképp alaposan le kell reszelnünk a füli akasztók illetve bedugók végét. Erre a célra egy körömreszelő is alkalmas, de néhány száz forintért vásárolhatunk kisebb vasreszelőt is, amely szintén bármelyik barkácsáruházban fellelhető.

4.      Gyűrűfelütő vas

Gyűrűk meghajlításához, és egyéb kör alakú ékszerdarabok elkészítéséhez gyűrűfelütő vas szükséges. Vásárláskor fontos szempont, hogy lehetőleg ne alumíniumból és ne műanyagból készült eszközt válasszunk. A célnak leginkább megfelelő, legstrapabíróbb felütő vas acélból készül. Fontos szempont továbbá, hogy ne méretezett eszközt vegyünk, mert ezen nem tudunk tökéletes kör alakot megformálni a méretezést szolgáló lapos oldal miatt.

A Harry 2003 Kft-nél megtalálható a tökéletes gyűrűfelütő vas, ára kb. 6500 Ft.

5.      Tárolódoboz

A gyöngyök, golyók és egyéb díszítőelemek tárolására érdemes többrekeszes tároló dobozt vásárolni. Ezek többnyire barkácsáruházakban, horgászboltokban találhatóak meg.

A fent felsorolt eszközök természetesen nem csak a megjelölt boltokban, hanem más ötvös szerszámot értékesítő boltban, barkácsboltban is megtalálhatóak. Az internetes böngészők segítségével könnyedén megtalálhatjuk a hozzánk legközelebbi boltot, esetleg webáruházat.

Az első bejegyzés…

A környezetem bátorítására néhány napja úgy döntöttem, elindítok egy blogot, és új hobbim kreációit megosztom az érdeklődőkkel.

Sok szép drótékszert láttam már különböző oldalakon, de azok elkészítését szinte sehol sem részletezték. Így blogom fő célja, hogy az általam kitalált ékszerek elkészítésének lépéseit útmutatóként megosszam veletek. Igyekszem minél érthetőbben, részletesebben magyarázni a lépéseket, hogy a kezdők számára is hasznos legyen. A kreációim mellett, szeretném megosztani veletek az alapokat is, így hasznos információkat találhattok a blogomon az eszközöket, felhasznált anyagokat illetően, és az alapmotívumok elsajátítására is. Célom, hogy naplóm bejegyzéseit végigkövetve lehetővé tegyem számotokra, a drótékszer-készítés alapjainak elsajátítását, és ezekkel az ékszereim reprodukálását.

Remélem, elég részletesnek találjátok majd a megosztott útmutatókat, és minden szükséges információt megtaláltok majd. Ha esetleg valamit hiányoltok, vagy valamire kíváncsiak vagytok, esetleg hozzászólnátok a kreációimhoz, megosztanátok véleményeteket, megtehetitek hozzászólás illetve a megadott email-címen email formájában. Továbbá a bejegyzésekkel, illetve a drótékszer-készítéssel kapcsolatos bármilyen kérdésre nagyon szívesen válaszolok, anyag- és eszközbeszerzéssel kapcsolatban pedig szívesen elmondom a tapasztalataimat.